Istent keresem

Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján

„... „...aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek”
(Zsid 9,1–14)

1 Az első szövetségnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szent helye. 2 Mert sátrat építettek, melynek első részében volt a gyertyatartó, az asztal és a szent kenyerek: azt nevezték szentélynek. 3 A második kárpiton túl pedig volt egy sátor, amelyet szentek szentjének neveztek: 4 ebben volt egy arany illatáldozati oltár és a szövetség ládája, minden oldalról arannyal borítva. A szövetségládában volt az aranyedény mannával tele és Áron kivirágzott vesszeje meg a szövetség táblái, 5 fölötte pedig a dicsőség kerúbjai, amelyek beárnyékolták az engesztelés helyét. De ezekről most nem kell részletesen szólni. 6 Miután ezeket így rendezték el: a sátor első részébe mindenkor bejárnak az istentiszteleti szolgálatot végző papok, 7 a másodikba azonban csak évenként egyszer és egyedül a főpap mehet be azzal a vérrel, amelyet bemutat önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért. 8 A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy amíg az első sátor fennáll, addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út. 9 Példázat ez nekünk a mostani időre, mert ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni azt, aki az áldozatot bemutatja. 10 Ezek a külső rendelkezések, amelyek ételekre, italokra és különböző mosakodásokra vonatkoznak, csak az új rendelkezés idejéig kötelezők. 11 Krisztus pedig mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. 12 Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. 13 Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, 14 akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.

„...aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek" (14). Jézus Krisztus áldozata páratlan: megváltói munkája lezárja a múltat, ugyanakkor bevisz az élő Isten szolgálatába. A nagykorú hívő élet velejárója a szolgálat (1Pt 2,9). Az advent az ő szolgálatába hív minket is.

RÉ 318 MRÉ 190


„…él az Úr…” (Jeremiás 16,14–21)

(14) „…él az Úr…” (Jeremiás 16,14–21)

ISTENÜNK IRGALMA NAGY.

– 1. Isten büntetése, ítélete jogos és szükséges. Jogos ez a büntetés, ahogy Dávid, bűnvalló imádságában megvallotta: Igazad van Uram, ha szólsz, és jogos az ítéleted! (Zsoltárok 51,6)Bűneink, és konkrét vétkeink gyalázatosak, utálatosak, mert önmagunkat Isten elé, és az Ő ügye elé helyezzük. Jogos és szükséges ez a büntetés: mert Isten igent mondana a bűnre, ha igazsága szerint nem büntetné meg azt (16–18). A bűn zsoldja a halál (Róma 6,23).

– 2. Isten büntetésében azonban népe számára ott rejtőzik a kegyelem, mint magban a csíra. Nemcsak összegyűjti és visszahozza őket földjükre. Ennél sokkal többet cselekszik az Úr értünk. Hiszen Jézus Krisztus feltámadott. Él az Úr! Ő kihoz bennünket a halálból, a bűn és a gonosz utálatos és mindent szétszóró hatalmából. Ő fölhozza életünket a mélységből (14–15).

– 3. Isten büntetésében nemcsak elsőként kiválasztott népe számára, hanem az Ő döntése szerint minden nép számára kész a kegyelem. Sőt, Isten népe még az idegen földön, jogos büntetésében is Urát képviseli mások előtt: vezeklésével, bűnbánatával (19–21). Az Úr más népeket is kihoz életük hiábavalóságából (19).

Steinbach József dunántúli püspök Igemagyarázata a Reformátusok Lapjából a Bibliaolvasó Kalauz azon szakaszához, amelyet a Kalauz nem magyaráz.
Az Igemagyarázat online elérhetősége: igemellett.blog.hu.

Sola Scriptura

Hitvallásaink

Református hitünk egyik fő sarokpontja a hitvallásosság. Hitvallások azért születnek, mert van élő hit. Egyházunk az Apostoli Hitvallás mellett két alapvetően fontos hitvallásos iratot tart számon: a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást.

Istentiszteleti rendek

Az egyház életének ünnepi eseménye az istentisztelet. A következőkben a Magyarországi Református Egyház 1985-ben elkészült és ugyanakkor kiadott, jelenleg hivatalosan használatban levő istentiszteleti rendjeit és azok leírását olvashatják.

Istent keresem

Zsid 9,1–14

„... „...aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →