Istent keresem

Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján

"ha nem hallgattok ezekre az igékre..."
(Jer 22,1–12)

1 Ezt mondta az Úr: Menj Júda királyának a palotájába, és mondd el ott ezt az igét! 2 Mondd: Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, hallgasd meg az Úr igéjét udvari embereiddel és népeddel együtt, akik bejártok ezeken a kapukon! 3 Ezt mondja az Úr: Járjatok el törvényesen és igazságosan! Mentsétek meg a kizsákmányoltat elnyomójától! A jövevényt, az árvát és az özvegyet ne nyomorgassátok! Ne erőszakoskodjatok, és ne ontsatok ártatlan vért ezen a helyen! 4 Ha eszerint jártok el, akkor olyan királyok fognak bejárni ennek a háznak a kapuin, akik Dávid trónján ülnek, és harci kocsin meg lovon járnak; bejárnak majd ők udvari embereikkel és népükkel együtt. 5 De ha nem hallgattok ezekre az igékre, én magamra esküszöm – így szól az Úr –, hogy rommá lesz ez a ház! 6 Mert ezt mondja az Úr Júda királyának palotájáról: Ha olyan volnál is, mint a Gileád vagy a Libánon csúcsa, akkor is pusztává teszlek, lakatlan várossá. 7 Pusztítókat küldök ellened, csupa fölfegyverzett embert. Kivágják legszebb cédrusaidat, és tűzre vetik azokat. 8 Sok nép megy majd el e város mellett, és azt kérdezik egymástól: Miért bánt el így az Úr ezzel a nagy várossal? 9 Akkor majd ezt fogják felelni: Azért, mert elhagyták Istenüknek, az Úrnak szövetségét, más isteneket imádtak, és azokat tisztelték. 10 Ne a halottat sirassátok, és ne azt sajnáljátok! Azt sirassátok, aki elmegy, mert nem tér vissza többé, nem láthatja viszont szülőföldjét. 11 Mert ezt mondja az Úr Sallúmról, Jósiás fiáról, Júda királyáról, aki apja, Jósiás után lett király: Aki most elmegy erről a helyről, nem tér vissza ide többé. * 12 Ott hal meg, ahová fogságba viszik, nem látja többé ezt az országot! 13 Jaj annak, aki nem igaz úton építi a házát, és törvénytelen módon a felső szobáit, felebarátját ingyen dolgoztatja, és a bérét nem adja meg neki, 14 de ezt mondja: Hatalmas palotát építek, tágas felső szobákat! Ablakokat vágat rá, cédrusfával burkolja, és vörösre festeti! 15 Attól leszel király, hogy halmozod a cédrust? Apád talán nem evett és nem ivott? De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! 16 Jogához segítette a nincstelent és szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem – így szól az Úr. 17 Szemed és szíved nem törődik mással, csak a magad hasznával. Kiontod az ártatlanok vérét, elnyomsz és sanyargatsz másokat! 18 Azért ezt mondja az Úr Jójákímról, Jósiás fiáról, Júda királyáról: Nem fogják így elsiratni: Jaj, bátyám! Jaj, öcsém! Így sem siratják el: Jaj, uram! Jaj, felség! 19 Úgy temetik el, mint egy szamarat; kivonszolják, kidobják Jeruzsálem kapuin. 20 Menj föl a Libánonra, és jajgass, a Básánon is hallasd hangodat! Jajgass az Abárímon, mert tönkrementek mind a szeretőid! 21 Intettelek, mikor még békében éltél, de azt mondtad: Nem hallgatok rád! Így éltél ifjúságod óta, nem hallgattál a szavamra. 22 Pásztoraidat elsodorja a szél, szeretőid fogságba mennek, te pedig majd akkor szégyenkezni és pirulni fogsz minden gonoszságodért. 23 A Libánonon trónolsz, a cédrusok közt van a fészked?! Hogy fogsz majd nyögni, ha rád törnek a fájdalmak, mint a szülő asszonyra a vajúdás!

Az ítélet egyre közelebb van, és egyre biztosabb, de Isten még mindig vár, még mindig ad esélyt a változásra. Még mindig van szava a néphez, a vezetőkhöz, a királyhoz, hátha meghallanák és engedelmeskednek. Szinte látjuk a szerető mennyei Atya arcát, aki várja, hogy gyermekei visszatérjenek hozzá, de még inkább látjuk a biztos pusztulás képét. Csoda, hogy még hozzánk is van szava az Úrnak, bár meghallanánk, és lennénk engedelmes gyermekei!

RÉ 421, MRÉ 322


„…mennyivel inkább ad mennyei Atyátok…” (Lukács 11,1-13)

(13) „…mennyivel inkább ad mennyei Atyátok…” (Lukács 11,1-13) Az Úri imádság után egy példázatban ad tanítást Jézus Krisztus az imádság meghallgatásáról. A példázatnak három szereplője van: a tapintatlan utas; ennek barátja, akihez az utas éjszaka váratlanul betoppan; valamint az utas barátjának szomszédja, akihez az utas barátja bekopog éjszaka kenyérért, hogy a vendéglátás törvényben előírt kötelességét teljesíteni tudja.* A barát szomszédja inkább felkel és kenyeret ad a hozzá fordulónak, nehogy az, egész családját felverje a zörgetésével. Mi is gyakran vagyunk tapintatlan utasok a másik életében. Ugyanakkor azt is gyakran átéljük, amit az utas barátja megtapasztal: kötelességem segíteni, sőt szeretnék adni, de nekem sincs, máshoz kell fordulnom, hogy segíteni tudjak; nem magamért, másokért fordulok „feljebb”, és másoknak sem luxusért „járok közbe”, hanem a mindennapi kenyérért, a feltétlenül szükségesért (8). A barát szomszédja, aki kényszerből ad, nem azonos a mennyei Atyával.** A példázat lényege éppen itt lelhető fel: ha mi gonosz létünkre tudunk adni a másiknak, még ha érdekvezérelten is, mennyivel inkább ad nekünk a mi mennyei Atyánk, ha kitartóan kérjük, hiszen Ő egészen más, mint mi (13). Ő olyannyira adott nekünk, hogy Önmagát adta érettünk!***

 


* Nem az éjszakai látogatás volt a meglepő, hiszen az akkori keleten éjszaka utaztak az emberek, mert akkor nem volt olyan meleg; inkább a váratlan látogatás a meglepő itt, mert az aznapi kenyéradag már elfogyott a barát házánál, a másnapit pedig reggel sütötték meg, így a meglepett barát nem tudott eleget tenni a vendéglátás akkori kötelességének.

A barát szomszédja afféle keleti boltos lehetett, aki éjszaka is ott aludt a boltjában, és volt még kenyere. Ugyanakkor ez a boltos nem akarta, hogy a kopogással felverjék az egész családját, ezért adott kenyeret az éjszakai látogatónak.

Az akkori keleten, a földön aludtak, többnyire egy szobában, az egész család, az ajtót reteszekkel zárták be.

A vendéglátás kötelessége miatt, az utas barátja reggelig is kopogtathatott volna, ezért választotta a barát szomszédja a kisebbik rosszat, hogy felkelve, alvó családja fölött zörögve, a reteszeket felhajtva, zajt csapva, kenyeret adjon az utas barátjának.

A három kenyér, három zsemlényi cipót jelentett; egy ember, egy napi kenyéradagját; tehát a mindennapit, nem valami luxust.

** … hiszen ez a szomszéd kelletlenül, jól felfogott érdekében ad.

*** Kérj bátran, és bízd az Isten akaratára annak megvalósulását, úgy lesz az jó mindenkinek (9-10). Ne csak magadnak kérj, és csak a szükségeset kérd, a „többi” megadatik; valamint ne csak kérj, hanem először adj mindig hálát.

Steinbach József dunántúli püspök Igemagyarázata a Reformátusok Lapjából a Bibliaolvasó Kalauz azon szakaszához, amelyet a Kalauz nem magyaráz.
Az Igemagyarázat online elérhetősége: igemellett.blog.hu.

Sola Scriptura

Hitvallásaink

Református hitünk egyik fő sarokpontja a hitvallásosság. Hitvallások azért születnek, mert van élő hit. Egyházunk az Apostoli Hitvallás mellett két alapvetően fontos hitvallásos iratot tart számon: a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást.

Istentiszteleti rendek

Az egyház életének ünnepi eseménye az istentisztelet. A következőkben a Magyarországi Református Egyház 1985-ben elkészült és ugyanakkor kiadott, jelenleg hivatalosan használatban levő istentiszteleti rendjeit és azok leírását olvashatják.

Ez történik továbbiak →