Istent keresem

Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján

„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!”
(2Móz 14)

1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Mondd meg Izráel fiainak, hogy forduljanak meg, és verjenek tábort Pí-Hahírót előtt, Migdól és a tenger között, Baal-Cefón előtt! Vele szemben táborozzanak a tengernél! 3 Hátha azt gondolja a fáraó, hogy eltévedtek Izráel fiai ezen a földön, körülzárta őket a puszta. 4 Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözőbe vegye őket, és megmutatom dicsőségemet a fáraón és egész haderején. Akkor megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr. És így cselekedtek. 5 Amikor jelentették Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép, megváltozott a fáraónak és udvari embereinek indulata a nép iránt, és ezt mondták: Mit tettünk?! Elbocsátottuk Izráelt a szolgálatunkból! 6 Befogatott a fáraó a harci kocsijába, és maga mellé vette a hadseregét. 7 Maga mellé vett hatszáz válogatott harci kocsit meg Egyiptom összes harci kocsiját, mindegyiken csupa kiváló harcost. 8 Az Úr megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának a szívét, és az üldözőbe vette Izráel fiait. De Izráel fiai kivonultak az Úr kezének oltalma alatt. 9 Az egyiptomiak tehát üldözték őket – a fáraó minden lova, harci kocsija, lovasa és hadereje –, és utolérték őket, amikor a tenger mellett táboroztak Pí-Hahírótnál, Baal-Cefónnal szemben. 10 A fáraó közeledett. Izráel fiai pedig föltekintettek, és látták, hogy az egyiptomiak utánuk eredtek. Ekkor nagy félelem fogta el őket, és segítségért kiáltottak Izráel fiai az Úrhoz. 11 Mózesnek pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! 12 Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk Egyiptomot?! Mert jobb nekünk, ha Egyiptomot szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg! 13 De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az Úr! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. 14 Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg! 15 Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak! 16 Te pedig emeld föl a botodat, nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, és hasítsd ketté, hogy szárazon menjenek át Izráel fiai a tenger közepén. 17 Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy menjenek utánuk. Így mutatom meg dicsőségemet a fáraón és egész haderején, harci kocsijain és lovasain. 18 Majd megtudja Egyiptom, hogy én vagyok az Úr, amikor megmutatom dicsőségemet a fáraón, harci kocsijain és lovasain. 19 Ekkor elindult az Isten angyala, aki Izráel tábora előtt járt, és mögéjük ment. Elindult az előttük levő felhőoszlop is, és mögéjük állt. 20 Odament Egyiptom tábora és Izráel tábora közé, és az a felhő, amely világítani szokott éjjel, sötét maradt, ezért nem közeledtek egymáshoz egész éjszaka. 21 Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel visszafelé hajtotta a tengert, és szárazzá tette a tengerfeneket, úgyhogy a víz kettévált. 22 Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról. 23 Az egyiptomiak üldözőbe vették őket, és a fáraó összes lova, harci kocsija és lovasa bement utánuk a tenger közepébe. 24 A hajnali őrségváltás idején rátekintett az Úr a tűz- és felhőoszlopból az egyiptomiak táborára, és megzavarta az egyiptomiak táborát. 25 Megakasztotta a harci kocsik kerekeit, és nem engedte, hogy azok gyorsan haladjanak. Ekkor azt mondták az egyiptomiak: Meneküljünk Izráel elől, mert az Úr harcol értük Egyiptom ellen! 26 Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy a víz visszatérjen az egyiptomiakra, a harci kocsikra és lovasokra! 27 Mózes kinyújtotta a kezét a tenger fölé, és a tenger visszatért reggelre a medrébe egyenest a menekülő egyiptomiakra. Így hajtotta bele az Úr az egyiptomiakat a tenger közepébe. 28 Visszatért a víz, és elborította a harci kocsikat és lovasokat, a fáraó egész haderejét, amely utánuk ment a tengerbe. Egy sem maradt meg közülük. 29 Izráel fiai viszont szárazon mentek át a tenger közepén, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról. 30 Így szabadította meg az Úr azon a napon Izráelt Egyiptom kezéből. És látta Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján. 31 Amikor látta Izráel, hogy milyen erős kézzel bánt el az Úr Egyiptommal, félni kezdte a nép az Urat. Hitt az Úrnak és szolgájának, Mózesnek.

„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!" (14). A nép „két tűz közé szorulva", a fáraó seregétől és a Vörös-tengertől fenyegetve, pánikba esik. Vagdalkoznak, vádaskodnak. Meg kell tanulniuk: Isten népének nem önmagában van az ereje. Csoda kell a meneküléshez. Felismerni: az Úr harcol értetek! Aki nem tud veszteg maradni, az vesztes marad. Ahol mi csak tengernyi bajt, túlerőt, ingoványt és gyengeséget látunk, ott Isten ösvényt készít a szabadulásra.

RÉ 380 MRÉ 403


„…tanított az Úr Jézus Krisztusról, teljes bátorsággal…” (Apostolok cselekedetei 28,11-31)

(31) „…tanított az Úr Jézus Krisztusról, teljes bátorsággal…” (Apostolok cselekedetei 28,11-31) PÁL RÓMÁBAN.* Pált testvérek fogadták még a „pogány” Rómában is (14-15). Az apostol kétéves római fogságában is az evangéliumot hirdette. Isten kegyelmes volt hozzá; külön szálláson raboskodott, úgynevezett házi őrizetben lehetett (16). Bizonyságtétele nem volt mentes a személyes tapasztalatoktól sem, hiszen a római zsidók elöljáróinak részletesen elbeszélte, miként alakult az ügye, attól fogva, hogy Jeruzsálembe visszaérkezett (16-20). Valóban, az ember egy határon túl nem mindig tudja magát függetleníteni attól, amit átélt, elszenvedett, a Jézus Krisztus ügyéért; de ez a tapasztalat mindig csak mellékes lehet ahhoz képest, hogy Izráel és a világ reménységéért vállaljuk a próbatételeket (20). Pál szolgálatának lényege tehát az volt, hogy bátran, az akadályokkal sem törődve (31) bizonyságot tegyen az Isten országáról, és Jézus Krisztusról, az Isten konkrét kijelentése, a törvény és a próféták által (23). Egyesek hittek, mások nem hittek (Ézsaiás 6,9-10), de ez már az Úr hatásköre (24-28). Amikor Pál elvégezte küldetését, „szó nélkül” félreállt, legalábbis az Ige nem ír ezzel kapcsolatosan semmit.

___

* Megérkezni a tengerről a szárazföldre, micsoda kegyelem, manapság pedig fájdalmas aktualitása van ennek az üzenetnek, ahogy ezrek kelnek át a Földközi-tengeren, sokan ott vesznek; - miközben nem tudjuk, hogyan szemléljük Istennek kedves módon ezt a jelenséget.

Steinbach József dunántúli püspök Igemagyarázata a Reformátusok Lapjából a Bibliaolvasó Kalauz azon szakaszához, amelyet a Kalauz nem magyaráz.
Az Igemagyarázat online elérhetősége: igemellett.blog.hu.

Sola Scriptura

Hitvallásaink

Református hitünk egyik fő sarokpontja a hitvallásosság. Hitvallások azért születnek, mert van élő hit. Egyházunk az Apostoli Hitvallás mellett két alapvetően fontos hitvallásos iratot tart számon: a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást.

Istentiszteleti rendek

Az egyház életének ünnepi eseménye az istentisztelet. A következőkben a Magyarországi Református Egyház 1985-ben elkészült és ugyanakkor kiadott, jelenleg hivatalosan használatban levő istentiszteleti rendjeit és azok leírását olvashatják.