Istent keresem

Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján

„Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel ránézett,”
(ApCsel 13,1–12)

1 Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, cirénei Lúciusz és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul. 2 Egyszer, amikor az Úrnak szolgáltak, és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket. 3 Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.4 Ők így a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusra. 5 Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt mint segítőtárs. 6 Miután bejárták az egész szigetet Páfoszig, találkoztak egy zsidó varázslóval és álprófétával, akinek Barjézus volt a neve. 7 Ez közel állt Szergiusz Paulusz helytartóhoz, aki értelmes ember volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta az Isten igéjét. 8 De Elimász, a varázsló – neve ugyanis ezt jelenti – szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. 9 Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel ránézett, 10 és így szólt: Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az Úr egyenes útjait? 11 Most íme, az Úr keze rajtad van, megvakulsz, és nem látod a napot egy ideig! Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket. 12 Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán.

Isten csodálatos munkája a megtért ember megváltozása. Az egyik Heródes ifjúkori társa, a másik a zsidó Pál, aki a farizeusok tanítványa, az egyház üldözője volt. Mindkettő keresztyén próféta és tanító lett. Elkezdődött a misszió (13,1–3). A belső ellenség a legveszedelmesebb: Elimász egyszerre próféta és az okkultizmus követője; sikere is van. Ahol nehezebb a helyzet, nagyobb a segítség. Így tesz csodát Pál az ellenségen, és megtisztul az evangélium útja (13,4–12).

RÉ 359 MRÉ 240


„…a király hozzánk áll közelebb.” (2Sámuel 19,41–44)

(43) „…a király hozzánk áll közelebb.”(2Sámuel 19,41–44)* MIÉRT MENT MENNYBE A MI URUNK? – 1. Ő a mennyben, az Atya színe előtt közbenjárónk. Ő, mint a mi fejünk, minket tagjait szintén fel fog vinni oda. Ő Lelkét küldi nekünk, akinek ereje által nem a földiekkel törődünk, hanem az odafelvalókkal, ahol Krisztus van, ülvén az Istennek jobbján (Heidelbergi Káté 49.).  – 2. A mai Ige szerint is nagy szükségünk van az Úr Jézus Krisztus közbenjárására, amit népéért mond. Nagy szükségünk van a mennyei reménységre és Lelkének erejére, mert Isten népét kezdettől fogva sokféle széthúzás gyengíti. Már itt, Júda törzse és a többi törzsek, összefoglaló néven az izráeli törzsek összevesztek egymással, most éppen Dávid királyon. – 3. Milyen gyerekes ez a veszekedés, és mégis halálosan komoly, amely aztán Isten népének kettészakadásához, és sok nyomorúsághoz, méltatlan állapotokhoz vezet. Ma sem különb a helyzet. Veszekszünk azon, hogy ki a hívőbb, kinek van tökéletesebb teológiai látása, ki az igazabb, kihez áll közelebb a „király”; – és közben olyan „belterjesekké” lettünk, hogy a világ elrohant mellőlünk. A világ nagy bajba kerül az élő hit nélkül. Viszont ezt az Úr rajtunk kéri majd számon!

___

* MIÉRT MENT MENNYBE A MI URUNK?

– 1. Ő a mennyben, az Atya színe előtt közbenjárónk.

Ő, mint a mi fejünk, minket tagjait szintén fel fog vinni oda.

Ő Lelkét küldi nekünk, akinek ereje által nem a földiekkel törődünk, hanem az odafelvalókkal, ahol Krisztus van, ülvén az Istennek jobbján (Heidelbergi Káté 49.). 

– 2. A mai Ige szerint is nagy szükségünk van az Úr Jézus Krisztus közbenjárására, amit népéért mond.

Nagy szükségünk van a mennyei reménységre és Lelkének erejére, mert Isten népét kezdettől fogva sokféle széthúzás gyengíti.

Már itt, Júda törzse és a többi törzsek, összefoglaló néven az izráeli törzsek, összevesztek egymással Dávid királyon.

Az izráelieket bosszantotta, hogy a júdaiak kisajátítják a királyságba visszatérő Dávidot (42).

Amikor a júdaiak azzal érveltek, hogy Dávid közülük való (43), akkor az izreáliek tízszeresen nagyobb voltukra hivatkoztak (44).

Akik támogatták a Dávid elleni lázadást, most nagy hangon követelték maguknak Dávid királyt (44).

– 3. Milyen gyerekes ez a veszekedés, és mégis halálosan komoly, amely aztán Isten népének kettészakadásához, és sok nyomorúsághoz, méltatlan állapotokhoz vezet.

Ma sem különb a helyzet.

Veszekszünk azon, hogy ki a hívőbb, kinek van tökéletesebb teológiai látása, ki az igazabb, kihez áll közelebb a „király”; – és közben olyan „belterjesekké” lettünk, hogy a világ elrohant mellőlünk.

A világ nagy bajba kerül az élő hit nélkül.

Viszont ezt az Úr rajtunk kéri majd számon!

– 4. Ígéretünk van, hogy megállhatunk Őelőtte!

Ez a kegyelem azonban arra indít bennünket, hogy abbahagyjuk a sok ostobaságot, és egymás helyett a ránk bízott drága kincsre vigyázzunk!

A kincsre pedig továbbadva lehet igazán vigyázni! Erre a kincsre, az evangéliumra mindenképpen csak így lehet vigyázni (2Timóteus 1,14).

Steinbach József dunántúli püspök Igemagyarázata a Reformátusok Lapjából a Bibliaolvasó Kalauz azon szakaszához, amelyet a Kalauz nem magyaráz.
Az Igemagyarázat online elérhetősége: igemellett.blog.hu.

Sola Scriptura

Hitvallásaink

Református hitünk egyik fő sarokpontja a hitvallásosság. Hitvallások azért születnek, mert van élő hit. Egyházunk az Apostoli Hitvallás mellett két alapvetően fontos hitvallásos iratot tart számon: a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást.

Istentiszteleti rendek

Az egyház életének ünnepi eseménye az istentisztelet. A következőkben a Magyarországi Református Egyház 1985-ben elkészült és ugyanakkor kiadott, jelenleg hivatalosan használatban levő istentiszteleti rendjeit és azok leírását olvashatják.

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

ApCsel 13,1–12

„Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel ránézett,” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink