 |
1993 3 |
SOÓS IMRE
Fery Antal grafikusművészről
A Confessio 1992/2. száma Fery Antal grafikusművész két fametszetét közölte. Ezek a grafikák Kőrösi Csoma Sándor halálának 150. évfordulójára készültek. Közlésükkel a szerkesztőség a nagy magyar tudósról a lapban közölt színmű hősét kívánta "látótávolságra" hozni. A grafikák alkotójáról - nevének közlésén kívül - akkor nem esett szó, de munkáit 1980 óta közli a folyóirat. Mivel azonban a lapban róla eddig még nem jelent meg ismertetés, ezt a hiányt kívánja pótolni ez az írás, amikor a magyar grafika Nagy Öregjének, a 85 esztendős Fery Antalnak életútját és munkásságát áttekinti.
A művész 1908. június 12-én született a nagy történelmi múltú Szerencsen. Az azóta városi rangra emelt község gótikus erődtemplomában nyugszik Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem. Nemrég helyreállított vára 1605-ben országgyűlésnek adott helyet: itt választották Bocskai Istvánt Magyarország fejedelmévé. Harmadik nevezetessége a helységnek az 1889 óta működő Szerencsi Cukorgyár. Fery Antal életpályája szülőhelye mindhárom nevezetességéhez kapcsolódik.
Indulása éveiben a tízgyermekes munkáscsalád számára a Cukorgyár biztosította a megélhetést. Ezért szinte törvényszerű volt, hogy a legkisebb gyermek, a későbbi művész is igen fiatalon ebben az üzemben kezd el dolgozni. Hamarosan kitanulja a bádogos mesterséget. A szabadidejében szívesen rajzolgató fiatalember tehetségére felettesei is felfigyeltek. 1927-ben a gyár ösztöndíjával megkezdi művészeti tanulmányait a budapesti Iparművészeti Iskolán.
Varga Nándor Lajos professzor szellemi útravalójával ellátva 1935-ben veszi át grafikusi oklevelét. A következő években alkalmazott grafikai munkákból tartja el magát: kiállításokat tervez, üzleti grafikákat készít. Varga Mátyás segítségként meghívja őt a Szegedi Szabadtéri Játékok díszletezési munkáihoz.
Elmondásából tudjuk, hogy fametszetek készítésével mindig szívesen foglalkozott. Ennek folyamata megegyezik az általánosan használt gumibélyegzőkével, melyeken a betűk, számok kiemelkednek a felületből. Ezeket festékezi be a bélyegzőpárna. Fametszet készítéséhez jól kiszáradt keményfa szükséges. A legalkalmasabb erre a célra a puszpáng, vagy körtefa. A simára csiszolt falemezre, amit a művészek dúcnak neveznek, némi előrajzolás után vési be az alkotó a tervezett képet, szöveget, helyesebben: annak tükörképét, melynek kiemelkedő felületéről - befestékezés után - a valós képet lehet lenyomni a papírlapra.
Ezzel az eljárással főként ex librisek és alkalmi grafikák kerültek ki kezei alól, melyeket gyűjtőnéven kisgrafikának nevezünk. Az ex libris rendeltetése közismert, hiszen évszázadok óta szolgált ez a kisméretű grafika a könyv tulajdonosának jelzésére. Az utolsó száz évben azonban ezekből egyre kevesebbet ragasztottak be könyvekbe. Az ex libris önálló életet kezdett: a grafikabarátok gyűjteni kezdték egymás könyvjegyeit, cserélték, adták-vették ezeket a lapokat. A gyűjtés egyidejűleg az alkalmi grafikákra is kiterjedt: karácsonyi, újévi üdvözlőlapok, házassági értesítések, egyéb jókívánságokat, üzeneteket tartalmazó lapok kerültek ki a legkiválóbb grafikusok műhelyéből, de a dilettánsokéból is. A grafikák technikája egyre változatosabb lett. A fametszet mellett linómetszet, rézkarc, rézmetszet, litográfia is polgárjogot nyert. Alkalmi grafika az "In honorem" lap is, amikor a gyűjtő kedves írója, költője vagy egy-egy államférfi, művész emlékére készített kisgrafikát. (Ilyen alkalmi grafikák voltak a Confessio említett számában bemutatott Kőrösi Csoma-portrék is.) A kisgrafika gyűjtése századunk első felében egész Európában elterjedt. Hazánkban a két világháború között ezek gyűjtőinek két egyesülete is működött.
Fery Antal első kisgrafikáit 1939-ben készítette. Mire belelendült ebbe a műfajba, kitört a második világháború. Az ex libris gyűjtése stagnált, majd a háború végére teljesen elhalt, az Exlibris-egyesületek feloszlottak. Művészünk könyvjegyeivel egyetlen alkalommal, 1943-ban még szerepel a Műcsarnok kiállításán, azonban a háború forgószele őt is elkapja. Katonai behívót kap. Grafikusi képesítése miatt a vezérkarnál teljesít szolgálatot, egyszerű közlegényként térképeket rajzol. Amikor alakulatát a hadi események miatt Nyugatra telepítik, ő is Németországba kerül, majd hadifogságba esik. Hazatértekor a megtorlás nem marad el: bár felróható vétke nincs, négy esztendeig rendőri felügyelet alá helyezik. Ilyen körülmények között a beilleszkedés nem megy könnyen. Kollektív műteremben dolgozik, hozzá hasonlóan megbélyegzett művészek társaságában, "dekorációs" munkákon. Akotásjegyzéke az 1944-45 évekből nem tartalmaz kisgrafikát. 1946-ban kilenc, 1947-ben pedig mindössze két ilyen lap kerül ki kezei közül. Az ötvenes évek elején is csak 1-2 kisgrafikát készít évente.
Másfél évtizedes mozdulatlanság után a Kisgrafikabarátok Köre (KBK) 1959-ben történt megalakulása keltett hullámokat az itthoni kisgrafikai élet állóvizén. A kezdeményezés Réthy István grafikagyűjtő érdeme, aki korábban is résztvett az egyik megszűnt egyesület vezetésében. Javaslatát a Fiatal Művészek Stúdiójában Stettner Béla grafikus támogatta, aki kommunista párttagsága és művészi tekintélye révén úrrá tudott lenni az alakulási nehézségeken. Jelentkeztek a régi gyűjtők is és a Kör első elnökévé dr. berei Soó Rezső egyetemi tanárt választották. E tisztségben őt később Varga Mátyás, Kossuth-díjas díszlettervező, majd Varga Nándor Lajos, a Képzőművészeti Főiskola grafikai tanszékének vezetője követte. 1978 óta, jelenleg is, Fery Antal az elnöke a gyűjtők eme társulásának, mely 1990 óta "Kisgrafikabarátok Köre" Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület néven működik.
A Kör első művészeti vezetője, a tehetséges Stettner Béla jó diplomáciai érzékkel irányította az ott folyó tevékenységet, melybe hamarosan bekapcsolódtak a korszak jelentős grafikusai is. Közülük csupán néhányat említünk, akik azóta már nincsenek az élők sorában: Bordás Ferenc, Diskay Lenke, Drahos István, Nagy Arisztíd, Nagy Árpád Dániel, Perei Zoltán, Tempinszky István. Stettner nem erőszakolta a Körre a párt művészetpolitikáját, csupán a jó művészi színvonalat kívánta biztosítani a nem kis számban jelentkező dilettánsok munkáival szemben. Rövid időn belül kiterjedt cserekapcsolat alakult ki nemcsak az ország határain belül, hanem a külföldi gyűjtőkkel is. Ez a levelezés már akkor virágzott, mikor útlevelet csak nehezen lehetett kapni. Magyarország kedvező helyzetben volt: Nyugat-Európában sokan emlékeztek még a két háború közötti magyar kisgrafika jó színvonalára és művészeire, akik között olyan zseniális alkotók voltak, mint az 1944-ben tragikus körülmények között elhunyt Vadász Endre, az ex libris napjainkra világszerte jegyzett, keresett klasszikusa. Talán hihetetlenül hangzik, de utólag megállapíthatjuk, hogy a hatvanas években kiterjedt európai kapcsolatokra szert tett KBK úgyszólván pártirányítás és ellenőrzés nélkül működött. Igaz, hogy nem mozgatott meg "tömegeket" és nem járt jelentősebb anyagi előnyökkel sem az alkotás, sem a kisgrafika gyűjtése.
Fery Antal kisgrafika-művészi hírneve a hatvanas években a határokon túlra is eljutott. 1960-ban már cikket közölt róla a dán gyűjtők patinás folyóirata, a Nordisk exlibris tidsskrift, akkor még magyar szerzőtől. A külföldi szerzők érdeklődése is hamarosan megmutatkozott: 1963-ban a római Exlibris c. lapban Bono Salvatore méltatta munkásságát, egy hollandiai grafikai újságban pedig Herbert Blokland írt művészetéről.
1962-re a Kisgrafikabarátok Köre annyira megerősödött, hogy saját folyóirat kiadása is szükségesnek látszott. Előbb csak szerény, évente háromszor megjelenő néhány oldalon, később 48 oldalas terjedelemben jelentették meg a Kisgrafika c. folyóiratot. (A lap azóta is megjelenik, évente négyszer, számonként 16 oldal terjedelemmel. Első szerkesztője a neves bibliográfus, az 1988-ban elhunyt Galambos Ferenc volt, akit dr. Semsey Andor követett. Jelenleg dr. Arató Antal, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa szerkeszti a kiadványt.)
Említésre érdemes szokás a kisgrafikai folyóiratoknál külföldön is, hogy az előfizetőket évenként grafikai mappával ajándékozzák meg. Fery Antal népszerűségét mutatja, hogy elsőnek adták ki e célra 1962-ben 40 ex librisét tartalmazó mappáját. Az ehhez írt előszóban Galambos Ferenc feltette a kérdést magának, hogy vajon mi a titka Fery Antal művészetének? "Legelsősorban is az egyszerűség. Ez az egyszerűség nem képzeletszegénység következménye, hanem a kevéssel sokat mondani tudás ritka erénye." A lapokról szólva megemlíti, hogy Fery ex librisei nemcsak a művészt adják maradéktalanul, hanem a lap tulajdonosát is emberközelbe hozzák. Utal a betűk és a kép szoros kapcsolatára, a művész anyagtiszteletére, a kis felületen tapasztalható megfontoltságára, a lényeg sűrítésére. Ezek a megállapítások a későbbi esztendők Fery-lapjairól ugyancsak elmondhatók.
1965 júniusában az Országos Széchenyi Könyvtár rendezi meg a művész ex libriseinek kiállítását. Az intézmény ekkor még a Nemzeti Múzeum épületében működött. A 62 mű felsorolását tartalmazó katalógus előszavát maga a művész írta. Ebben mondja el a "fametszet varázsával" való találkozását. Az ex librisről itt megfogalmazott gondolatai közül az alábbi valamennyi grafika-gyűjtő és mecénás számára egyaránt megszívlelendő: "Gyakorlatból tudom, hogy a leggyengébb ex libris akkor születik, amikor az ember nagyon hallgat a megrendelőre."
Ugyanebben az esztendőben érte őt az a megtiszteltetés, hogy két magyar művész társaságában meghívást kapott a lengyelországi Malbork városban megrendezett, sorrendben második nemzetközi exlibris-biennáléra. (Az első ilyen kiállításon magyar művész még nem vett részt.) Ez alkalommal Fery alkotásait együtt állították ki 20 japán és 47 európai művész munkáival. Malbork kiállításain csak meghívott művészek szerepelhetnek. Művészünk e meghívást akkor már 400 darabot meghaladó kisgrafikáinak színvonalával érdemelte ki.
Az exlibris-egyesületek nemzetközi szervezete, a FISAE (Fédération Internationale des Sociétés d'Amateurs d'Exlibris) 1968 júniusában már a 12. kongresszusát rendezte meg az olaszországi Comoban. A két évenként más országban rendezett, rangos eseményen művészünk dr. Semsey Andor társaságában mint a KBK delegátusa vett részt. A nemzetközi szövetség ez alkalomra először adott ki évkönyvet "Az ex libris művészei" címmel. A világszerte nagy érdeklődéssel kísért kiadványsorozat első kötetében 17 exlibris-művész szerepelt. Hazánkat Fery Antal képviselte, akinek munkásságát - tíz eredeti kisgrafikájának közlése mellett - Semsey ismertette. Ezek a FISAE-évkönyvek napjainkra igen keresett, drága könyv-ritkaságok lettek, hiszen egy-egy kötet száznál több eredeti, az alkotó által szignált, esetenként több színben nyomott kisgrafikát tartalmaz. A tetemes előállítási költség miatt kinyomtatását nem minden kongresszust-rendező ország tudta vállalni, így a sorozatnak mindeddig csak hét kötete jelent meg.
Az exlibris-gyűjtők következő, 13. kongresszusát 1970-ben Budapesten, a Fészek Klubban rendezték meg, mely alkalommal több grafikai kiállítás is nyílt a fővárosban. Ezek egyike, az Ernst Múzeumban rendezett kortárs-kisgrafikai kiállítás főrendezői tisztét Fery Antal látta el nagy szakmai tudással, kiváló ízléssel, nagyban hozzájárulva ezzel a népes nemzetközi találkozó sikeréhez. Mindezek visszhangjaként a külföldi exlibris-újságok éveken át a budapesti kongresszust tekintették mércéül a további évek hasonló találkozóinak megítélésében.
1973 szeptemberében Varga Mátyás Kossuth-díjas művész nyitotta meg Tokajban a kiállítást, melyet a Zilahy György Művészetbarát Kör rendezett Fery Antal fametszeteiből. Az 1974-es esztendő munkásságának újabb elismerését hozta meg. A belgiumi Graphia folyóirat szerkesztőségének felkérésére e sorok írója francia nyelvű cikkben ismertette műveit. A kisgrafika világában nagy tekintélynek örvendő szaklap ez alkalommal a magyar művész hat ex librisét is bemutatta. Ugyancsak Belgiumban jelent meg róla az a méltatás is, melyet dr. Marc Edo Tralbaut, az antwerpeni Nemzetközi Van Gogh Archívum vezetője írt. Az azóta elhunyt neves műtörténész Van Goghiana IX. című könyvében, a nagy holland mestert ábrázoló érmek, grafikák között elismeréssel elemezte a magyar művész két Van Gogh-portrés fametszetét.
1978-ban a Kisgrafika 2-3. számában Semsey Andor köszöntötte a 70 esztendős Fery Antalt. Cikkében kiemelte, hogy az elmúlt évtizedben a művész 800-nál több lappal gyarapította kisgrafikáinak számát. Az évfordulóra készült újévi üdvözlőlapjára a művész saját arcképét metszette s a tőle megszokott, szellemes kísérőszöveg ezúttal sem maradt el: "Mindig a sor végén álltam, / Könyökömet nem használtam. / Nézzétek el egyszer nekem, / Ha egy kicsit 70-kedem." Nem valószínű, hogy e négy sor száz év múltán szerepelni fog a 20. század lírájának gyűjteményében, de jól érzékelteti az alkotóművész jellemének főbb vonásait: bölcs derűjét, szerénységét, önzetlenségét, mást soha nem bántó humorát.
A 70. születésnap alkalmával nyílt meg Szerencsen a Rákóczi emlékét idéző vár helyreállított szárnyában a művész nagyszabású kiállítása, mely mintegy összefoglalását adta kisgrafikai művészetének. (Megjegyezzük, hogy a műveknek ezt a nyilvánosságát biztosító Zempléni Múzeum szakemberei ihletett kezekkel gyűjtik, gondozzák Fery Antal alkotásait. A művész budapesti lakásán őrzött saját törzsanyagán kívül itt található az ország csaknem teljes Fery-gyűjteménye.) A szülőföld múzeuma nemcsak az életmű összegyűjtésében veszi ki részét, hanem az arról szükséges tudományos igényű adatközlésről is gondoskodik. Ez a tevékenysége elsősorban a művész kisgrafikai alkotásjegyzékének sajtó alá rendezésében és megjelentetésében mutatkozik meg. 1970-ben adta ki a múzeum az alkotásjegyzék I. részét, mely az 1939-től 1969-ig terjedő három évtized alatt készült 607 kisgrafika adatait tartalmazza. Az 1978-ban nyomdából kikerült II. füzet az 1970. esztendő alkotásaival kezdődik és 1977-tel ér véget. Az utolsó kisgrafika ebben az 1273. sorszámot viseli. Végül az 1987-ben napvilágot látott III. rész 1978-tól 1986-ig tartalmazza a művész ilyen alkotásait s az adatsor az 1817. opus-számmal zárul.
Az 1988-ban nyolcvanadik születénapját megért művész külföldi népszerűségének hullámai Portugáliáig eljutotak. Ekkor jelent meg a neves portugál szakíró és könyvkiadó, A.M. da Mota Miranda akkorra már hat kötetesre bővült enciklopédiájának újabb kötete, melyben Fery Antal munkásságának francia nyelvű ismertetése is olvasható, 23 kisgrafikájának bemutatása mellett. Ő az első magyarországi grafikus, aki ebben az illusztris sorozatban szerepel.
A nyolcvanas években a szerencsi várban nagyarányú restaurálási munka folyt, ezért a múzeum kiállításait sem lehetett látogatni. 1992-ben fejeződött be az Erdei Ferenc Ybl-díjas építész tervei alapján végzett jelentős helyreállítás. A XVI. századi eredetű vár falai között júniusban nyílt meg dr. Petrikovits László orvos kb. 600.000 darabot kitevő levelezőlap-gyűjteményének legértékesebb darabjait bemutató kiállítás. Ettől kezdve tekintheti meg a közönség a múzeum Fery-termét is, melyben a város szülöttjének és díszpolgárának életművét igényes válogatás idézi fel. A Cukorgyár egykori bádogos tanulójának művei "hazatértek" a Rákóczi-vár falai közé.
A művész életpályájának áttekintése után most munkásságának összefoglalását, értékelését várja joggal az olvasó. Ennek az igénynek megfelelni nem kis feladat, hiszen napjainkra a művész kisgrafikáinak száma jóval meghaladta a 2.000 darabot. E sorok írójánál hivatottabb szakemberek nyilatkoztak már életművéről itthon és külföldön egyaránt. A megszólalók egyhangúan dícsérték a művek magyar szellemiségét, a kevéssel sokat mondás bennük testet öltött erényét. Kiemelték lapjainak férfias erejét, a grafikákban megnyilvánuló emberszeretetet, optimizmust. Sok gyűjtő lett tisztelője kisgrafikáinak emblémaszerű tömörsége, az ábrázolt személyek portréjának lényegretörő megjelenítése, történelmi korok hangulatának hiteles átélése miatt.
Mindezek kiegészítéséül rá kell mutatnunk témaválasztásának gazdagságára, ugyanis ex librisein és alkalmi grafikáin életünknek, kultúránknak úgyszólván minden jelensége visszhangot kap. A jobb áttekintés érdekében erőszakot kellett elkövetnünk az életművön, amikor megkíséreltük a lapok témánkénti megosztását. Íme a csoportonkénti felosztás: 1.) A történelem nagyjai, írók, művészek arcképei, 2.) műemlékek, nevezetes épületek, 3.) szőlős-boros ex librisek, 4.) Természeti értékeink, fák, virágok, 5.) minikönyvek.
1.) A portré fába metszése, egy-egy író, művész arcvonásainak a tenyérnyi ex libris felületén való meggyőző megjelenítése a szakma legnehezebb feladatai közé tartozik. A vésővel ugyanis a mégolyan jól ismert arc vonásainak fordítottját kell a művésznek a fából elővarázsolnia. Fery Antal fél évszázada metszi fába a magyar költészet nagyjainak arcvonásait Csokonaitól néhai jóbarátjáig, Berda Józsefig. Kodály Zoltán portréi mellett a zene számos kiválósága, így Erkel, Liszt, Bartók, Bach, Haydn, Mozart, Wagner arcvonásait is megörökítette egy-egy zenekedvelő gyűjtő részére készült "ex musicis" lapján. A magyar képzőművészeknek valóságos "képzeletbeli múzeumát" alkotta meg Csontváry, Egry, Koszta, Kós Károly, Aba-Novák, stb. arcképeivel. Hollandiában is elismeréssel méltatták Rembrandt-portrés ex libriseit. Van Gogh-ot idéző több fametszete az amszterdami Van Gogh Múzeumba is bekerült. Az ugyancsak hollandiai Nuenen-ben működő Van Gogh Dokumentációs Centrum állandó kiállításán szerepelteti ezeket a lapokat.
Fery Antal külföldi népszerűségét elsősorban portrés ex libriseivel szerezte meg. A gyűjtők Európa több országából rendszeresen keresik meg őt felkérésükkel, hogy az irodalom, zene világszzerte megbecsült nagyjainak arcképét vésse leendő ex librisük nyomódúcaira. Napjaink nemzetközi exlibris-pályázatai rendszerint egy-egy neves személyiség emlékének felidézését szolgálják. Ilyen céllal rendezték meg az olaszországi Dante, Collodi vagy d'Annunzio pályázatot, de a művészek életének valamelyik évfordulójára időzítették a németországi Lucas Cranach, vagy a franciaországi Jacques Callot pályázatot is. Hazánkban legutóbb tavaly írt ki "Dürer az ex librisen" címmel a Gyulán működő Dürer Társaság ilyen pályázatot s azon Fery is résztvett.
2.) Műemlékeink, hazánk vérzivataros múltjának élő tanui ugyancsak gyakran megjelennek a művész grafikáin. Ezek közül is előszeretettel metszi fába a szülőföld nevezetességeit: a szerencsi Rákóczi-vár, az otthoni református erődtemplom puritán formáit fényképnél meggyőzőbben idézve elénk. Egész kiállításra valót tesznek ki ezek a lapjai, melyek összességükben sokszor kerültek a közönség elé, a műemlékvédelem ügyében, múltunk emlékeinek megbecsülése jegyében rendezett kiállításokon. Olyan gyöngyszemek találhatók ezek között, mint az ócsai, gyöngyöspatai templom, a margitszigeti Szent Mihály kápolna. (Ez utóbbi műemlék Fery személyes sorsához is kapcsolódik: a közelmúltban ezen a románkori szent helyen ismételte meg ünnepi mise keretében feleségével, Dobos Valériával 50 évvel ezelőtt tett házassági esküjét.) Egyedülálló a művésznek az a fametszet-sorozata, mely a magyarországi könyvtárak (debreceni, sárospataki, egri, kalocsai, gyöngyösi, stb.) épületeit népszerűsíti s amelynek darabjai egy magát megnevezni nem kívánó mecénás "alkalmi grafikái".
3.) A szőlős és boros ex librisek hazánk határain kívül is, Európa valamennyi bortermelő országában népszerűek. Az ilyen témájú kisgrafikákról Olaszországtól Hollandián át Dániáig több pompás kiállítású kötet jelent már meg s ezekből Fery Antal művei nem hiányoznak. Az európai szőlős-boros exlibris-termésről Lucas Cranach születési helyén, a németországi Cronach város könyvtárában már két ízben rendeztek nagyszabású kiállítást művészünk lapjainak jelenlétével.
A budapesti Mezőgazdasági Múzeum ilyen témájú kisgrafika-gyűjteményének alapját 1969-ben a magyarországi születésű, s a lengyelországi Tarnow-ban élő Lippóczy Norbert agrármérnök vetette meg 800 darabból álló adományával. Mecénási tevékenységét később is folytatta. Az ő adományai, valamint az intézmény gyűjtőtevékenységének eredményeként az anyag tovább gyarapodott. Amikor 1984-ben a múzeum e gyűjtemény katalógusát kinyomtatta, az már 3.500 ilyen lap adatait tartalmazta. Fery Antal munkásságát 107 kisgrafikája képviseli a katalógusban, az abban szereplő többszáz európai művész között az övé a legnagyobb számú alkotás.
4.) Természeti értékeink, fák, virágok, kertek idéződnek emlékezetünkbe leglíraibb hangulatú lapjain. 1981 óta alkotásjegyzékében egyre több olyen alkotás szerepel. melyen valamelyik botanikus kert vagy arborétum neve szerepel, a tájra legjellemzőbb fa vagy növény levelének, virágjának ábrázolásával. Ezeken az alkalmi grafikákon az ex libris mintájára ex herbario (magyarul: növénygyűjteményéből) szavak szerepelnek. Szép formájú fügefalevelet látunk a Gellérthegy növényi értékeit figyelmünkbe ajánló lap díszeként. Egy másik metszeten a Városligeti tó partján élő mocsári ciprus ága jelképezi e nagymúltú parkot. A lipótvárosi Bazilika mellett egy Kínából származó ritka fa él, a neve: Kínai susogófa. Ennek virágzó ága látható az "Ex herbario Szent István tér" feliratú fametszeten. Ugyanilyen szépséges jelképek díszítik a Tabán, Népliget, Vérmező, Múzeumkert értékeit megörökítő lapokat. Nem hiányoznak a sorozatból az arborétumok sem. Egy fenyőtobozos lap az alcsúti, egy égerleveles grafika pedig az erdőtelki arborétum meglátogatására csábítja a nézőt. "Szent Margit sziget - az első magyar kertművészeti emlék, 1251" hirdeti egy grafika. Ezen a domonkos apácák ruhájában a sziget névadója látható, kezében zsoltáros könyvvel, liliommal. A mintegy 40 lapból álló s egyre bővülő sorozatban "In memoriam" lapok emlékeztetnek a botanika jeles művelőire: Linnére, Jávorka Sándorra.
A gazdag "termés" láttán a grafikabarátok körében joggal merült fel a kérdés, kik azok a szerény, névtelenségbe burkolózó mecénások, akik ilyen ízléses kisgrafikákon népszerűsítik természeti értékeinket? A lapokon ugyanis az alkotóművész FA szignója mellett két címerpajzson egy-egy monogram is szerepel: PL és TF.
1989-ben a Kisgrafika c. lap cikke fedte fel kilétüket: Pesti László és Tarjányi Ferenc fővárosi kertészeti szakemberek voltak a lapok kigondolói. Fery Antal ezekkel a metszeteivel új színt hozott napjaink magyar kisgrafikájába. Tegyük hozzá, európaszerte sem található hasonló terjedelmű és rendeltetésű sorozat. A lapokból 1992. tavaszán a Mezőgazdasági Múzeum Soroksári Gyűjteményében kiállítást rendeztek. Ez alkalommal az anyag König Róbert grafikusművész hasonló szellemű és rendeltetésű 10 fametszetével kibővítve került a közönség elé. A kiállítás annyiban tért el a korábbi tárlatoktól, hogy itt a fametrszeten ábrázolt növény,falevél mellett annak lepréselt, de üde zöld színét megőrző, eredeti példánya is látható volt. Pesti László közel egy éves gyűjtő, előkészítő munkájának eredményeként így a néző számára a természettel való találkozás a művészi grafikák élményével párosult.
"Virág az ex libriseken" címmel rendeztek kiállítást a hetvenes években öt alkalommal Debrecenben, az augusztusi virágkarneválok alkalmából. Az egymást követő években összesen közel 1.500 virágot ábrázoló ex librist mutatott be az azóta elhunyt dr. Semsey Andor, a kisgrafika történetének jeles magyar tudósa. Ő állította össze a minden alkalomra kinyomtatott katalógusokat is s ezekben a grafikák szakszerű összeállítása mellett közölte az egyes lapokon ábrázolt növények botanikai meghatározását, tudományos nevét is. Az előírások szerint mindegyik kisgrafika csak egyetlen alkalommal szerepelhetett a debreceni kiállításon, így a látogatók az öt alkalommal mintegy másfélezer virágábrázolással találkozhattak. Fery Antal ilyen tárgyú lapjainak bőségét is mutatja, hogy az öt alkalommal Debrecenben összesen mintegy 40 virágos lapja szerepelt.
5.) Minikönyvek. A Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya 1980-ban a magyar szellemi élet nagyjairól minikönyv sorozatot kezdett meg s idővel 3 kötet látott napvilágot. A gyufásdoboznál valamivel nagyobb könyvecskék szövegének válogatását dr. Bottyán János végezte, a fametszetű illusztrációkat Fery Antal készítette.
Az első kötet Bethlen Gábor fejedelem születésének 400. évfordulójára, 500 példányban jelent meg, 88 oldalon, 37 szövegközti fametszettel. Korabeli idézetekkel gazdagított magyarázó szöveg kíséri végig ebben a nagy fejedelem és választott magyar király életútját. A szöveghez harmónikusan illeszkedő, fadúcról nyomott látképek, portrék, címerábrázolások teszik az olvasó számára szemléletessé a könyvben közölt gazdag ismeretanyagot.
Arany János halálának 100. évfordulójára jelent meg költőnktről 1982-ben a sorozat következő kötete, 124 oldalon, 57 fametszettel. A szövegválogatást végző szerző így indokolta meg művének létrejöttét: "Hálával a nagyszalontai iskoláért, ahol a Toldit tanultam, tanáraimért, akik költőjét megszerettették, a városért, amely hajdú őseim tiszteletére nevelt". A könyvecske immár hagyományos fametszetű illusztrációi között olyan, színekben nyomott záródíszek is szerepeltek, melyek eredetileg Arany János kezétől származnak. A Toldi szerelme írásakor ugyanis a költő lerajzolta mindazon családok címerét, melyek az eposzban szerepelnek. E rajzok közül válogatott címereket metszette fába a könyvhöz grafikusművészünk.
1984-ben Kőrösi Csoma Sándor születésének 200. évfordulójára, az előzővel azonos 1.000 példányban látott napvilágot a harmadik kötet. Szövegét a nagy utazó "tudása, alkotása, akaratereje iránti mély tisztelettel" válogatta dr. Bottyán. A 92 oldalas kötetben Fery 30 fametszete szerepel. Az ismertetett kicsiny könyvekben szerencsésen találkozott a szövegválogatást végző tudós nagy tárgyismerete, kultúrája a képeket emblémaszerűen megjelenítő fametsző remeklésével. A kis kötetek erénye, hogy a tartalmat nem terhelik oldalakon végighúzódó s az apró betűk miatt nehezen olvasható szövegek. A rövid idézetek, az azokhoz kapcsolódó magvas magyarázatok, végül pedig az apró méretük ellenére is átütő erejű képek hármas egysége a könyveket olvasmányossá s egyben tetszetőssé teszi. Olyan vonzó kiadványok ezek, melyek mindegyikét vademecumként szívesen teszi zsebébe az ember, hogy nyugalmas perceiben megpihenjen, felüdüljön már a könyvecske átlapozásával is.
Csak sajnálni tudjuk, hogy dr. Bottyán János eltávozása miatt a sorozat nem folytatódott, pedig a szerzőpáros terveiben további ilyen gyönyörűségek, így Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Misztótfalusi Kis Miklós munkásságára emlékeztető kötetek szerepeltek még.
"Keresem az időtálló stílust" - írta Fery Antal közel négy évtizede egyik kiállítása katalógusában. Az idős mester a kisgrafika olyan egyedülálló, csak reá jellemző stílusát teremtette meg, mely példaként hat itthon és külföldön egyaránt. Realista szemléletéhez, a közérthetőséghez egész élete során hű maradt. Saját szavai szerint "ropogós" fametszetek megalkotására törekedett és napjainkra kiteljesedett életműve őt a magyar fametszet egyik legnagyobb mesterévé tette. Még fiatal-korában hangzott el róla, de a megállapítás helyességét azóta egy emberöltő igazolta: "Mint embernek és művésznek csak barátai vannak".
IRODALOM
Galambos Ferenc: Antal Fery. En ungarsk grafiker. Nordisk exlibris tidsskrift, 1960/4.sz. 58-59.l. - Bono Salvatore: Antal Fery, artista ungherese dell'ex libris. Ex libris (Roma), 1963/3-4.sz. 8-9.l. - Blokland Herbert: Exlibris van Fery Antal. Boekcier, 1963/2.sz. 25-26.l. - Semsey Andor: Antal Fery. Artisti Dell'exlibris I. (Como), 1968. 51-53.l. - Soós Imre: Fery Antal művészete. Kisgrafika, 1988/2.sz. 4-16.l. - A.M.da Mota Miranda: Encyclopaedia Bio-bibliographical of the Art of the Contemporary Ex Libris. 1988. Editorial Franciscana, Braga (Portugal) 45-46.l. - Fery Antal fametszeteinek adatsora. Szerencsi Helytörténeti Múzeum, 1970. - Fery Antal fametszeteinek alkotásjegyzéke, II. rész. Zempléni Múzeum, Szerencs, 1978. - Fery Antal fametszeteinek alkotásjegyzéke, III. rész. Zempléni Múzeum, Szerencs, 1987. - Soós Imre: Fery Antal kisgrafikái - természeti értékeinkről. Kisgrafika, 1989/3.sz. 20-23.l.