Vége a hittanoktatók magányának

Az általános iskolákban 2013-ban bevezetett kötelezően választható hit- és erkölcstan javított a hittanoktatás helyzetén, de leginkább azon múlik a katechézis eredményessége, hogy egy adott gyülekezet miként áll a kérdéshez. – Ha egy egyházközség átgondoltan beillesztette missziós stratégiájába a hittanoktatást, akkor az támogató helyzet. Ellenben ha a gyülekezetből hiányzik az efféle missziós látásmód – aminek több oka is lehet –, akkor az a közösség elszakadhat az iskolai hittanoktatásban részt vevő gyermekektől és szüleiktől, akik így lehet, hogy sohasem találkoznak a lelkipásztorral, a gyülekezet közösségével – állítja Lenkeyné Teleki Mária lelkipásztor, a Dunamelléki Katechetikai Támogató Szolgálat (DKTSZ) vezetője. Úgy véli, a helyzet jobb, mint korábban, mert a fakultatív, délutáni iskolai hittanoktatás rengeteg nehézséget hordozott.

Szerinte akadnak olyan gyülekezetek, amelyek a létükért küzdenek, és ebben a helyzetben érthető, hogy forrásaikat inkább az életben maradásra fordítják, mintsem az iskolai hittanoktatás támogatói hátterének biztosítására. Úgy látja, éppen ezért fontos, hogy a Magyarországi Református Egyház különböző szolgálati ágai és a támogató szolgálatok között legyen eszmecsere, információáramlás. – Legyenek közösségben, hogy tudjanak együtt gondolkodni, közösen tudják felmérni azt, ami meggazdagító, ami hiányt okoz, és együtt „nézzenek rá” egy-egy gyülekezetre – véli.

2022 a hittanoktatás éve volt az egyházban, ekkor jelölték ki a Dunamelléki Református Egyházkerületben Balog Zoltán püspök javaslatára a hittanoktatást korábban is szívügyének tekintő, az ezzel foglalkozó kerületi bizottságot vezető paksi lelkipásztort, Lenkeyné Teleki Máriát katechetikai tanácsosnak. Az ő stratégiai látásába illeszkedően alakult meg a DKTSZ.

A két éve létező szervezet legfőbb feladata vezetője szerint az, hogy támogató jelenlétet nyújtsanak az egyházkerület megyéiben feladatukat végző hittanoktatóknak. – A célunk, hogy folyamatosan érezzék: olyan szolgálat a miénk, amelyet bármikor meg lehet keresni, a segítségét kérni. A folyamatos kísérésben és támogatásban hiszek, ezért fontos, hogy a hittanoktatók tudják, ki az, akit megszólíthatnak – beszél a támogató szolgálat megalapításáról és működése alapjáról Lenkeyné Teleki Mária.

Ennek érdekében a dunamelléki egyházmegyékben és egyedüli dunántúli egyházmegyeként Somogyban egy-egy hittanoktatói munkaközösség vezetője, több egyházmegyében pedig lelkész fogja össze a terület állami fenntartásban működő oktatási intézményeiben tevékenykedő hittanoktatókat, őket kereshetik meg közvetlenül, de akár egyenesen a támogató szolgálat vezetőjét is. – A rendszer kialakításában a közvetlenséget is szem előtt tartottuk, így egy, de legfeljebb két lépésben össze tudunk kapcsolódni.

Lenkeyné Teleki Mária megjegyzi, a szolgálat indulásakor azt is fontosnak tartotta, hogy az egyházmegyei vezetőket folyamatosan tájékoztassa a területeken zajló hittanoktatás helyzetéről, ehhez személyes találkozás lehetőségét ajánlotta és ajánlja fel folyamatosan az érintett nyolc kerületi esperesnek.

– Egyéni sajátosságai miatt minden egyházmegye más, különbözők a gyülekezetek, a lehetőségek. Türelmes vagyok, a folyamatos, kitartó szolgálat és munka híve, és azt is tudom, nem lehet rögtön megtenni nagy távokat. Orando et laborando, imádkozva és dolgozva, és majd lesz áldás a munkán, legalábbis ezt tapasztaltam meg a gyülekezetben az elmúlt harminc esztendőben.

Lenkeyné Teleki Mária szerint a Dunamelléken is az volt a jellemző, hogy esetlegesen foglalkoztak idáig a hittanoktatással, egyfajta kettősség is jellemezte a területet. Mert amíg például a Református Pedagógiai Intézet (RPI) kiemelkedő szakmaisággal bíró módszertani támogatást nyújt már hosszú évek óta, addig a tanárok lelki megsegítésére eddig nem volt dedikált szervezete az egyháznak kerületi szinten. – A hittanoktatás az egyik meghatározó területe, szolgálata az egyháznak, ezért is kell valamiféle rendszerbe foglalva foglalkoznunk vele – véli.

Elismeri, hogy a helyzet nem ugyanolyan a négy magyarországi egyházkerületben, mert például a Tiszántúlon a Debreceni Református Hittudományi Egyetem saját pedagógiai intézete támogatja a hittanoktatásban részt vevőket, mint ahogy a Dunántúlon is jól működik a kerület katechetikai intézete.

A DKTSZ-ben kialakított munkaközösségi struktúrát a Magyarországi Református Egyház Oktatási Szolgálata (OSZ) pilotprogramként alkalmazza, mellette pedig tavaly októbertől Lenkeyné Teleki Mária lett az OSZ hittanoktatási osztályának a vezetője. – Ezerhétszáz, hittanoktatásban szolgáló ember adminisztrációs ügyeit intézik az OSZ munkatársai. Az én feladatom ezek mellett az, hogy a lelkipasztorálási oldal is megerősödjön.

Az OSZ-nál azon dolgoznak, hogy a DKTSZ rendszerét országossá bővítsék. – A hittanoktatók számára is fontos lenne, hogy ne csak adminisztratív rendszerben legyenek összefogva, hanem a lelki háttér is biztosítva legyen számukra szervezett formában – mondja Lenkeyné Teleki Mária.

Szerinte ezt segíti a hittanoktatói munkaközösség, amelynek van vezetője, vannak megyei felelősei, így a szolgálók tudhatják, hova tartoznak. – Most úgy áll a helyzet, hogy a hittanoktatók bent is vannak a jelenlegi rendszerben, meg kint is vannak belőle. Fontos a valahova tartozás, mert az lelkileg, szakmailag is erősíti őket, és mivel a lelki háttértámogatásuk eddig hiányt szenvedett, nagyon sebezhetők voltak.

– Egyházkerületünk megyéiben kijelöltünk egy hittanoktatói munkaközösségi vezetőt, aki csak hittanoktató lehet. A különbözőségekből adódóan vannak olyan megyék, ahol egy lelkipásztori koordinátor is segíti az oktatók, az egyházmegyei vezetőség és a lelkipásztorok közötti kommunikációt – mutatja be a DKTSZ felépítését Lenkeyné Teleki Mária. A lelkész koordinátorok és a hittanoktatói munkaközösségek vezetői is fontos szereplői a struktúrának a szolgálatvezető szerint.

A DKTSZ működésének két éve alatt sikerült elérni, hogy mindegyik egyházmegye élén álljon egy-egy munkaközösség-vezető, de akad olyan megye is, például a délpesti, ahol a terület nagysága miatt hárman végzik ezt a feladatot.

Lenkeyné Teleki Mária kitér arra is, milyen lelki támogatást tudnak nyújtani a katechétáknak. – Ebben a tanévben például Nagykőrösön tanévnyitó lelki hétvégét szerveztünk a hittanoktatóknak a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karával közösen. Imádsággal az Ige köré gyűltünk, arról beszélgettünk, de volt mellette vidámság és játék is, hasonlót tervezünk majd a következő tanévben is. Pap Ferenc dékán személyesen segítette ennek az alkalomnak a megszervezését, és folyamatosan számíthatunk a támogatására.

– Egy évvel ezelőtt katechetikai találkozót, lelki napot szerveztünk, amelyre nemcsak a hittanoktatókat vártuk, hanem mindenkit, aki e szolgálati területen dolgozik. A Ráday Házban tartott eseményen szintén a találkozás lehetőségén volt a hangsúly, de volt élmény, szakmai program is – mondja Lenkeyné Teleki Mária. A találkozót idén is megrendezték, csak a helyszín változott. – Budapest helyett Pécsre, a református kollégiumba vártuk a dunamelléki hittanoktatásban részt vevőket. Fontos, hogy legyenek fórumok, ahol találkozhatunk egymással, beszélgethetünk, és ahol nyilvánvalóvá válik, hogy egy közös ügyért vagyunk itt, azért dolgozunk, valamint hogy hasonlóak az örömök és a nehézségeink – vallja a szolgálatvezető.

A nagy konferenciákon kívül az OSZ hittanoktatási osztálya is igyekszik elősegíteni a hittanoktatók lelki egészségét kisebb volumenű programokkal, mint a bibliodrámás alkalmak vagy a közös zarándoklatok, a lelki napok, a csendes hétvégék. – Tapasztalatom szerint és a hittanoktatók jelzései alapján folyamatos a lelki támogatásra való igény.

Lenkeyné Teleki Mária meglátása szerint a rendszer akkor működik jól, ha egy adott gyülekezetben is munka- és lelki közösségben vannak együtt a hittanoktatók vagy a hittanoktató és a lelkipásztor. – Kecskeméten például Pál Ferenc lelkipásztor fogja össze az állami rendszerben működő hittanoktatókat, ő pásztorolja őket, remekül működik a dolog, állandó lelki és imádságos kapcsolatban vannak, és támogatják egymást. Ez nyilván csak nagyobb egyházközségben működhet így, ahol van elég lelkész, de ismerek olyan – kisebb – gyülekezetet is, amelynek vezetője havonta lelki közösségben találkozik a hitoktatókkal, KateCafénak hívják ezt az alkalmat, amely együtt kávézást, lelki feltöltődést, közös imádságot takar, de jut idő a hittanoktatással kapcsolatos ügyek megbeszélésére is – sorol néhány jó példát a lelkipásztor.

Szerinte a hittanoktatóknak leginkább a magány problémájával kell megküzdeniük, illetve az állami iskolák adta körülményekkel, bár ez utóbbi nem általános jelenség, mert akadnak azért olyan nem egyházi iskolák, ahol odafigyel erre a területre az iskola vezetősége. Ellenpéldaként szertárban vagy lépcsőkön megtartott hittanórákról is említést tesz.

– Ilyen esetekben is érdemes egyet hátralépni és megvizsgálni az intézmény történetét, hogy miért így működnek a dolgok. Kicsit mögé kell látni a történéseknek, hogy minél jobban értsük egymást, mert csak így tudunk egyensúlyra törekedni.

Lenkeyné Teleki Mária szerint a DKTSZ működése akkor lesz hatékonyabb, ha megerősödtek a hittanoktatói munkaközösségek, ahol imádságos, lelki együttlétben lehetnek, ami gazdagító módon hat a szakmai munkájukra is. Áldás, élet fakad egész egyházunkra nézve a hittanoktatás szolgálatából. – Ha minden hittanoktatónak igénye lesz arra, hogy ő is tartozzon valamelyik lelki közösségbe, akkor nagyon szép közös történetünk lehet. Ehhez mindenképpen fel kell ébresztenünk a vágyat mindenkiben arra, hogy felismerjék ennek a szükségét. Ezt látom a legfontosabbnak: megéreztetni a hittanoktatókkal, hogy jó együtt lenni, jó közösségben lenni, fontosak a találkozásaink, mert akkor tudjuk egymást erősíteni – hangsúlyozta.